Göbölyös N. László írása

Diszkvalifikálásával lett halhatatlan, de a mai napig titok lengi körül azt a bizonyos 1908. július 24-i londoni olimpiai maratoni döntőt. Akkor Dorando Pietrit, aki a végkimerültség határán érkezett a célba, két ismeretlen úr szinte átlökte a célon. Emiatt az egyszerű olasz cukrászt kizárták a versenyből, de drámája örök időkre bekerült az olimpiák történetébe. Egy Brian Blandford nevű angol úr szerint az egyik segítő nem volt más, mint Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes figurájának megteremtője.

Blandford alaposan megvizsgálta a befutóról készült híres képeket. A két segítő egyike J.M. Andrews stadionfelügyelő volt, a másikról pedig azt tartották, hogy M.J. Bulger doktor, ügyeletes orvos, aki később Pietrit személyesen kísérte az öltözőbe és csaknem három óra hosszat kezelte, hogy visszahozza az életbe. (Ezt tanúsította Andrews lányának naplója is). A korábbi beszámolók szerint a pályán rajtuk kívül csak az olasz küldöttség néhány tagja tartózkodott, ráadásul az egyik, éppen segíteni készülő futót, Massimo Cartasegnát egy angol rendőr visszatartotta. Blandford szerint Conan Doyle, aki akkor pályabíróként tevékenykedett a versenyen, annyira megdöbbent Pietri emberfeletti erőfeszítésén, hogy maga segítette át a célvonalon.

Blandford a Daily Telegraphnak írt levelében arra hivatkozott, hogy Sherlock Holmes atyja a verseny másnapján valóságos hőskölteményt írt Pietriről a Daily Mailben. „Egyetlen ókori atléta homlokát sem ékesíthette volna méltóbban a babérkoszorú, mint Dorandóét. A nagy emberi faj még nem halt ki. És ez az ember méltó a Colosseum antik győzteseihez. Ha semmi más nem marad fenn az olimpiák történetéből, az emberek szeme előtt ott lebeg majd az a holtra vált arc, az élettelen tekintet, a már-már görcsbe fordult lábak látványa” – írta Conan Doyle. A cikk hatására adta át másnap Pietrinek Alexandra angol királyné az Ezüst Kupát.

Maga Pietri, akinek lábnyomát 2008-ban ünnepélyesen megörökítették, a Corriere della Sera 1908. július 30-i számában így nyilatkozott: „Nem én vagyok a maratoni >győztes, csupán az, aki előbb elnyerte, majd elvesztette a győzelmet". A médiának azonban már akkor is nagy hatása volt az örökkévalóságra. Miként Harold Abrahams, az 1924-es olimpia 100 méteres síkfutásának győztese, akiről a Tűzszekerek című film szól, megállapította: ha a londoni maratoni döntőről van szó, mindenki Pietrire fog emlékezni, és alig lesznek olyanok, akik tudják, hogy ki kapta meg végül az aranyérmet. A hivatalos győztes az amerikai Jimmy Hayes lett.

Pietrit valóban szárnyra kapta a hírnév: a híres amerikai zeneszerző, Irving Berlin dalt komponált róla Dorando címmel, és a futót meghívták az Egyesült Államokba, ahol a New York-i, Madison Square Gardenben 1908. november 25-én megrendezték a „visszavágót” Pietri és Hayes között. Pietri győzött, akárcsak az újabb, 1909. március 15-én rendezett párviadalt. Az Államokban további 22 pénzdíjas versenyen vett részt, amelyekből 17-et megnyert. A versenyzéstől 1911-ben vonult vissza, fivérével szállodát nyitott Bolognában, de az üzlethez nem értett és tönkrement. Akkor Sanremóba költözött és egy autóműhely tulajdonosa lett. A liguriai városban halt meg 56 évesen szívrohamban 1942. február 7-én.