Göbölyös N. László írása

Olaszország tele van gazdag történelmi múltú, de régóta lakatlan falvakkal, amelyek ma az alternatív turizmus célpontjai.
A nápolyi Antonio Mocciola végigjárta ezeket az elveszett, sokszor a térképről is lehagyott helyeket és Rejtett utak
/ Le vie nascoste/ című könyvében mesél róluk.

„Mindig elbűvöltek azok a helyek, amelyek a régi Itáliát jelképezik. Amikor időm engedi, felkeresem azokat a településeket, amelyeket az emberek felépítettek, majd különböző okoknál fogva elhagytak. Egyfajta illegális turizmus ez, ahol nincs kitől információt kérni, ahol még a műholdas navigátor sem ad útbaigazítást. De minden ilyen helynek megvan a maga története és én megpróbáltam megtalálni, mi maradt meg ebből a történetből és az emlékezetéből.”- írja könyvében a szerző.



A Materától 50 km-re található Craco számára szimbóluma annak az Olaszországnak, amely volt, de ma már nincs. Kőből épített házai egymáshoz bújva állták az időjárás viszontagságait egy szikla tetején. Lassan elnéptelenedett, végül 1981-ben egy nagy földcsuszamlás után vált a szellemfalvak egyikévé. Romjai búskomoran merednek az alattuk elterülő völgybe, nem véletlen, hogy Mel Gibson éppen ezt a helyet választotta a Passió című filmjében Judás öngyilkosságának hátteréül.

A Bolzano környéki Casal Venosto halálát emberi kéz okozta.1950- ben egy tározó létrehozása miatt az egész falu víz alá került. Lakói új falut építettek a közeli dombra, de a 163 örökre lakhatatlanná vált házak közül ma is kiemelkedik a tóból a Santa Caterina templom harangtornya.



A szerző olvasatában ez olyan, mint egy szimbolikus fehér zászló, amellyel az ember megadja magát a haladás előtt. Ugyanakkor, mintha kigúnyolná azt, akinek nem sikerült eltörölnie egy darab történelmet.

Olaszország-szerte több falu jutott erre a sorsra és Trentóban is van egy, amely nem adja meg teljesen magát. Fabbriche di Careggine 32 háza, amely szintén tározó építésekor került a víz alá, kb. tíz évente, amikor a medence vizét leengedik, több ezer ámuló és meghatott ember szeme előtt újra megjelenik a napfényben.



Antonio Mocciola úgy gondolja, hogy kettős értéke van a szellemfalvak felfedezésének.” Először is, ez tisztelet a múltunk iránt, az emberek iránt, akik felépítették hogy bennük lakjanak és élhetővé tegyék a területet, másodszor ez lehetőség a turizmus új formáinak kialakítására.”. Van olyan falu, amelyet egy ifjúsági egyesület rendbe hozott, fesztiválokat rendez benne, tanfolyamokat szervez a helyi kultúráról, újra nyitják a kis műhelyeket, hogy fellendítsék a helyi kézműipart és művészetet.