Göbölyös N. László írása

Gyakorlott utazók pontosan tudják, hogy egy nevezetességekkel teli városban is lehet találni sok olyan szépséget, amelyekről nem írnak az útikönyvek. Sokszor elég belesni egy kapualjba. Bologna város most egy olyan túrát ajánl a látogatóknak, amelyben csupa olyan műemlék szerepel, amelyek eddig „kiestek a képből”, vagy pedig hosszú évek restaurálási munkálatai miatt voltak „láthatatlanok.

A Genus Bononiae – azaz Bologna szelleme – mintegy két kilométeres séta, amely alig viszi messzebb az utazót a híres Két Toronytól, csupán a San Michele in Boscótól kell távolabb menni, a hasonló nevű dombra.



Látható ebben a körben a középkori San Colombano épületkomplexum, ahol június 21-én kezdődött az Európai Zenei Fesztivál és ahol egy ősi hangszergyűjtemény, Luigi Ferdinando Tagliavini maestro gyűjteménye, valamint régi korok partitúráinak gazdag kollekciója fogadja hamarosan az érdeklődőket.



Nem messze fekszik tőle a Fava palota, amelyet a 16. század végén alkotó Carracci-fivérek, Agostino és Annibale freskói díszítik. A Medea éjszakai varázslatai című festményt tekintik a modern olasz képzőművészet első aktjának. Érdemes elidőzni olyan szép reneszánszkori palotáknál, mint a Casa Saraceni vagy a Palazzo Pepoli. A Santa Maria della Vita templomban látható Niccoló dell’Arca A halott Krisztus siratása című terrakotta szoborcsoportja, amely ma is lélegzetelállító.





A San Giorgio in Poggiale be nem szentelt temploma ad otthont a gyönyörű művészeti könyvtárnak, míg a kiváló akusztikájú Santa Cristina templom ma a komolyzene igazi szentélye, itt működik a nagy gregorián-iskola is. A templom a Piazzetta Morandin áll, amelyet nem a kiváló énekesről, hanem a szintén bolognai Giorgio Morandi (1880-1964) festőművészről kapta a nevét. Az ő munkásságával is érdemes megismerkedni: az ő múzeuma a híres Piazza Maggiorén, a Palazzo d’Accursióban működik 1993 óta.