Göbölyös N. László írása

Trentinoban a Paganella erdőiben egy ritka barnamedve példány monitorozása folyik.

A tartomány faunisztikai hivatalának kutatói fedezték fel, amikor egy új monitorozási program keretében érzékelőkkel ellátott telekamerákat szereltek fel az úgynevezett „vakaró fákra”, amelyeket a medvék előszeretettel használnak egyrészt hátuk megvakarására, másrészt arra, hogy illatukkal és szőrükkel jelezzék ottlétüket fajtájuk más példányainak.



A világos bundájú medve is így lett “ filmsztár”. A kutatók az állat megzavarása nélkül figyelhették meg, amint óvatosan közeledik a fához, körülszaglássza, majd felegyenesedik, mellső lábait a magasba emeli és elkezdi hátát függőlegesen és vízszintesen ritmikusan vakarni.

Az olasz kutatók az amerikai kollégák módszerét vették át. Az USA-ban kezdték felhasználni a “ vakaró fákat”, a medvék megfigyelésére és genetikai anyag megszerzésére DNS-ük meghatározására. A „szőke “ medvéről egyelőre még csak annyit tudnak, hogy valószínűleg hím és annak a tíz „alapító” barnamedvének az utóda, amelyeket a kilencvenes években telepítettek ide Szlovéniából.

A szőke bunda ritka, de nem egyedi, bár az olaszországi medvék között a trentinoi az első megfigyelt példány.

Kedves jószágnak látszik, de a kutatók felhívják az emberek figyelmét, hogy legyenek óvatosak vele, mint általában a medvékkel. Ne közelítsék, ne fényképezzék őket, ne akarjanak enni adni nekik. Ha váratlanul mégis közel kerülnek, maradjanak mozdulatlanok és csendesek.