Göbölyös N. László írása

Kedves Pippo!
Egy rajongód szólít meg Téged Magyarországról, aki máig büszke arra, hogy újságíróként ő fedezett fel a magyar sportsajtó számára. Most aggodalommal vegyes bizakodással várom gyógyulásodat.

Még a Parmában játszottál 1996-ban, ahol ugyan a bajnokságban még nem tündököltél, de a kék-sárgák kupameccsein már többször kulcsszerephez jutottál és nagyon tetszett, hogy minden idegszáladdal érzed a kaput, és egy pillanatra sem szabad Téged magadra hagyni a 16-os környékén. Nagy jövőt jósoltam Neked. Bejött. Te már a második ilyen ifjú tehetség voltál, akit sikeresen megjövendöltem, a másik wales-i kortársad, Ryan Giggs volt. Ha minden tippem így bejönne, már régen multimilliomos lennék.



Aztán jött az Atalanta, a gólkirályság, majd a Juventus és a Milan, amely megkoronázta pályafutásodat: bajnoki győzelem, két BL-siker – a második, a 2007-es éppen a Te két döntőbeli góloddal – és közben 2006-ban ott voltál a világbajnokságon, ahol az azzurrik immár negyedszer jutottak a csúcsra, tevékeny közreműködéseddel. Közben teltek az évek, időnként „leöregeztek”, egyre gyakrabban ültettek le a kispadra, de ha 10-20 percekre pályára küldtek, akkor sem lehetett nyugodt az ellenfél. Sem gyorsaságod, sem erőszakosságod, sem helyzetfelismerésed nem kopott meg, legfeljebb arcvonásaid árulták el, hogy már nem vagy tinédzser. A nem éppen szerénységéről híres José Mourinho a két héttel ezelőtti Milan-Real Madrid meccs előtt jelentette ki: „Egyetlen Milan-játékostól félek: Inzaghitól”. Jól tette. Éppen a nagy Mou csapatának lőtted be 69. és 70. európai kupagólodat. Egy másik edző-nagyágyú, Sir Alex Ferguson azt mondta Rólad, hogy „lesen születtél”. Kétségtelen, annyi lest még nem fújtak be futballista ellen, mint ellened, viszont aligha lőtt más annyi gólt a leshatárról kirobbanva, mint Te. Mint minden nagy lesipuskásról Gerd Müllertől Trézeguet-ig, rólad is kijelentették, hogy „nem is tudsz focizni”. Lehet, hogy nem veszed a hátadra a pályát, nem futsz 10-12 kilométert egy meccsen, csak odaérsz, amikor gólt kell lőni. És a focit még mindig gólra játsszák.



Most, sokadik virágzásod kellős közepén ért a súlyos sérülés: porcleválás, térd-keresztszalag szakadás. Más a Te korodban, 37 évesen, a Te dicsőség-tábláddal azt mondaná: köszönöm, szép volt, ennyi volt. Ez azonban nem Pippo Inzaghi lett volna. „Nem adom fel. Így nem lehet elbúcsúzni” – nyilatkoztad. És ugyanúgy küzdesz, mint a pályán a Téged szorongató védővel, várod a pillanatot, amikor leszakadhatsz róla. És meg is fogod tenni. „Dai,che c’é >la fai” – „Gyerünk, sikerül!”. Elvégre Oroszlán vagy.



Már a BL-meccs után gondolkodtam azon, hogy megénekellek a Tuttoitalia oldalain. Halogattam, gondoltam, leszek újabb csodák még az idén. Erre jön ez a nyavalya. Így írásom a gondolat teremtő erejével szolgálja mielőbbi felépülésedet.

Ebben a szellemben ölel Téged és újabb pazar gólokat kíván Neked sok szeretettel ismeretlen barátod, egy másik Oroszlán…