Aligha 3x8-as rendben élő többgyermekes családanyáknak, de még csak nem is menedzsertípusú, karrierépítő nőknek való ruhák viselői vonultak végig bikavadító, esetleg révült tekintettel a római Alta Moda divatbemutató kifutóján. Lorenzo Riva, az olasz divatcézárok egyike mintha a császárkort idézte volna fel, megragadva a dekadencia előtti utolsó perceket.
Lehet, hogy túlságosan erős az asszociációs készségem eme extrém fentebb stíl láttán, mégis láttam lelki szemeim előtt a fényűző
Poppaea császárnét, a véres költő Nero nejét, és szabadosai egyaránt. Ez utóbbiak képviselője jobban tetszett, már csak megközelíthetősége miatt is.
Azért az időutazás közelmúltunkat is idehozta Riva ruhakölteményeiben, méghozzá az osztály nélküli toleráns társadalom felső tízezerbeli képzeteivel: ilyen lehetett volna egymás mellett egy
Audrey Hepburn-rajongó a My Fair Lady-korszakból és egy a
Hair egyik hősnője, aki viráglány korában sem felejtette el, hogy mi az illem jobb körökben.
Engem talán mégis a legjobban ez a sűrű lombokat utánzó ruha fogott meg, bár ízlésem szerint a spanyoloid gallér túlságosan magas, de e sudár kreol hölgy is gyönyörűen mutat a fehér habokban.