Göbölyös N. László írása

Marcus Aurelius, Róma aranykorának utolsó császára (161- 180) mindig is az egyik kedvencem volt. Nem azért, mert szinte fél Európa ura volt, hanem azért, mert korlátlan hatalma ellenére, vagy tán éppen azért, ember tudott maradni, látta a dicsőség, az emberi lét korlátait, és olyan gondolatokat hagyott örökül az utókornak, amelyek ma is megszívlelendők, főembernek és közrendűnek egyaránt. Amikor életem során káosz volt körülöttem, vagy a világ józan látására volt szükségem, minden elővettem.

Az Imperator ráadásul még Magyarországhoz is kötődik, hiszen az Elmélkedéseket az egykori Pannonia provinciában, sőt, azok egy részét Solva városában, a mai Esztergomban írta.

A következőkben Marcus Aurelius néhány bölcsességét idézem olvasóinknak.

„Apolloniostól tanultam, hogy gondolkodásom szabad, körültekintő, de azért határozott legyen; hogy egy pillanatig se nézzek más vezércsillagra, mint az észre…Fronto magyarázataiból értettem meg, hogy az önkényuralomnak velejárója az irigység, a ravaszság, a színlelés, továbbá, hogy a mi úgynevezett előkelő embereink általában mennyire szeretetlenek…

Atyám (Antoninus Pius császár – GNL) a kitüntetések iránt érzéketlen volt, szerette a munkát, mégpedig kitartással, a köz javát szolgálni tudók véleményét készséggel meghallgatta, mindenkivel következetesen érdeme szerint bánt el, s nagy tapasztalata volt annak az elbírálásában, hol van szükség nekifeszülésre, hol a gyeplők lazítására….zajos helyeslés vagy hízelgés egyáltalán nem ért fel hozzá. Az állam fontos érdekein gonddal őrködött, a közjavakkal takarékosan sáfárkodott, s e tekintetben türelemmel nézett szembe a kifogásokkal. Az isteneket babona nélkül tisztelte, és az emberek kegyét sem kereste népszerűség hajhászásával, tetszelgéssel vagy a tömeg legyezgetésével…




Egyszer már rá kell eszmélned, hogy milyen az a világrend, amelynek része vagy, milyen az a világot kormányzó elv, amelynek kisugárzása vagy, s hogy kimért az időd, és ha nem használod fel kedélyed derítésére, elszalad s nincs több lehetőség”.

„Mindaz, ami szép, bármi módon is az, önmagában szép, önmagában teljes: a dicséret nem alkotórésze.”

„Az élet inkább birkózáshoz, mint tánchoz hasonlít, mert felkészülten, sőt, rendíthetetlenül kell állnunk minden eshetőséggel, a váratlannal szemben is.”

„Ügyelj rá, hogy a jelent kellemessé tedd a magad számára. Akik inkább az utókor dicséretét hajszolják, nem veszik észre, hogy ez a minket felváltó nemzedék is csak olyan lesz, mint a mostani, nehezen tűrt embergombolyag.”

„Aki nem tudja, mi a világ, az nem tudja, hol van ő maga”

„Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd vagy tűrd hát őket”.

„Aki mindenütt úgy él a világban, mint egyetlen hazában, annak igazán mindegy, ott-e vagy itt”.



„Akik egymást megvetik, ugyanazok kölcsönösen bókolnak is egymásnak, akik egymás fölébe akarnak kerekedni, ugyanazok egymásnak alá is rendelik magukat.”

„Az élet boldogsága attól függ, hogy minden tárgyat a maga egészében, anyaga, formáló oka szempontjából megvizsgálj, hogy teljes lelkedből igazságosan cselekedj és igazat mondj. Mi marad más hátra, mint élvezni az életet az egyik jó cselekedetet a másikhoz fűzve úgy, hogy a legcsekélyebb kihagyást se tűrjük?”