Göbölyös N. László írása

Egyes olasz önkormányzatok takarékossági és ökológiai okokból iskolabuszok helyett úgynevezett “ pedibuszokat” szerveznek az iskoláknak,amelyeknek lényege,hogy a kisiskolásokat kísérők gyalog viszik az iskolába és haza. A gyerekeket az otthonukhoz legközelebb található buszmegállókban szedik össze.

Igazi Kolumbusz tojása, a pedibusz nem szennyez, formában tart és még szórakoztató is.

Az ötlet híre eljutott egészen Amerikáig, az úttörő városnak, Leccónak 2009-ben hosszú cikket szentelt a New York Times, tavaly pedig a World-Watch Institute a környezetvédők bibliájának tartott State of the World című jelentésében úgy irta be a “ walking bust”, mint a legsikeresebb találmányt, amellyel fenntartható életre lehet nevelni a gyerekeket.



A gyalogbusz kísérőit részben az önkormányzatok finanszírozták, részben pedig azzal biztosították a szülők számára az ingyenességet, hogy a kiséretet önkéntesek, sokszor maguk a szülők vállalták. Most azonban veszélybe került ez az ingyenesség. Az önkormányzatok a megszorítások miatt nem tudnak erre a célra pénzt biztosítani és nem jelentkeznek mindenhol önkéntesek sem.

Az egyik helységben kiszámították, hogy a gyalogbusz fennmaradásához a szülőknek havonta kb. 10 eurót kell fizetniök. Ugyanis a gyerekeket tizenötös csoportokban kell kísérni és a kísérők nem dolgoznak ingyen.



Tekintettel arra, hogy az önkormányzatok előreláthatóan még egy ideig nem rendelkeznek nagyobb költségvetéssel, ez lehet a kényszerű megoldás, ha nem tudnak eredményesebb propagandát kifejteni a hozzátartozók körében.





Az eredeti elképzelés az volt - mondják a szóban forgó városban - hogy a pedibusz ingyenes lesz, mert így lehet megértetni a gyerekekkel, hogy nem minden áruért vagy szolgáltatásért kell fizetni, hogy nem igaz, hogy csak annak van értéke, amiért fizetünk. Leccóban, hála a megértő szülőknek és a nyugdíjasoknak a pedibusz továbbra is ingyenes. 482 kisdiák “ utazik” vele és így egy iskolaévben 4.500 kg széndioxid kibocsátást spórolnak meg.