Szerda, 2010. április 28. 15:08
Göbölyös N. László
írása
Elment az olasz komédia atyja
Furio Scarpelli halálára
Kilencven évet élt, évtizedeken át volt az olasz mozikban a komédia láthatatlan mestere. Neve elválaszthatatlan a cinema aranykorától. Meghalt a legendás forgatókönyvíró Furio Scarpelli.
Scarpelli az 1940-es években került közeli kapcsolatba a filmmel és akkor kötött életre szóló szövetséget a vele egykorú, de már öt éve eltávozott Agenore Incroccival, azaz Agéval, akivel nagyszerű filmek tucatjait jegyezték. Kezdetben Totónak írtak filmeket, majd ők lettek a „commedia all’italiana” legkiválóbb mesterei.
Olyan klasszikusok forgatókönyvei születtek kétszemélyes műhelyükben, mint az Ismeretlen ismerősök (Mario Monicelli), A szörnyetegek (Dino Risi), az Elcsábítva és elhagyatva (Pietro Germi), és mindenekelőtt a szintén Monicelli rendezte Brancaleone ármádiája. Ez utóbbihoz Scarpelli egy nem létező dialektust talált ki a címszereplő Vittorio Gassman számára, még abszurdabbá téve a kétbalkezes középkori kalandor viszontagságait. Kevesen tudják róla, hogy dolgozott Sergio Leonéval is, többek között A Jó, a Rossz és a Csúfban, sőt közreműködött Massimo Troisi utolsó filmjében, a Neruda postásában is.
Paolo Virzi, aki fiatalabb rendezők közül munkatársaként tisztelhette Furio Scarpellit, „az antiretorika mesterének” nevezte őt. „Az ő munkássága gyógyított ki minket a fasizmusból. Ő volt a lelke a legszebb, legszórakoztatóbb, legintelligensebb közönségfilmeknek, amelyeket valaha láttunk Olaszországban.”. - mondta róla.
Furio Scarpelli
Olyan klasszikusok forgatókönyvei születtek kétszemélyes műhelyükben, mint az Ismeretlen ismerősök (Mario Monicelli), A szörnyetegek (Dino Risi), az Elcsábítva és elhagyatva (Pietro Germi), és mindenekelőtt a szintén Monicelli rendezte Brancaleone ármádiája. Ez utóbbihoz Scarpelli egy nem létező dialektust talált ki a címszereplő Vittorio Gassman számára, még abszurdabbá téve a kétbalkezes középkori kalandor viszontagságait. Kevesen tudják róla, hogy dolgozott Sergio Leonéval is, többek között A Jó, a Rossz és a Csúfban, sőt közreműködött Massimo Troisi utolsó filmjében, a Neruda postásában is.
Brancaleone ármádiája
Paolo Virzi, aki fiatalabb rendezők közül munkatársaként tisztelhette Furio Scarpellit, „az antiretorika mesterének” nevezte őt. „Az ő munkássága gyógyított ki minket a fasizmusból. Ő volt a lelke a legszebb, legszórakoztatóbb, legintelligensebb közönségfilmeknek, amelyeket valaha láttunk Olaszországban.”. - mondta róla.
Stefania Sandrelli az Elcsábítva és elhagyatva című film plakátján
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
ROVATOK
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
További cikkeink
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
További cikkeink
© 2012 - www.tuttoitalia.hu - minden jog fenntartva