Kedd, 2010. május 11. 05:30
Göbölyös N. László
írása
Barátságok Facebook-tempóra
A Repubblica@Scuola díjnyertes írásaiból
Naponta szövődnek újabb és újabb barátságok, váratlan cinkosságok. Szükségük van arra, hogy nyissanak ismeretlen kortársaik felé. Bevallják, hogy sokszor lustaságból választják az internet útját a valóságos élettel, a személyes találkozásokkal szemben. Elmesélik annak a szabadságnak a részegítő érzését, amelyet akkor élnek át, amikor minden ellenőrzés nélkül kifejezhetik önmagukat. De az sem ritka, hogy bevallják csalódottságukat, méghozzá a kamaszokra kevésbé jellemző pragmatizmussal.
A Repubblica@Scuola leendő újságíróknak indított verseny hetedik fordulójában a digitális kapcsolatok értékelése volt a téma. A két nyertes Giulia Tesini, a bolognai Leonardo Da Vinci iskola felsőtagozatosa és Fabiana Valentini, a tivoli Amedeo de Savoia gimnázium tanulója.
„Azt mondjátok, hogy így is születhetnek barátságok. Ezek sokszor valóságosak lesznek, sokszor pedig több is lesz belőlük. Tetszik vagy nem tetszik, a fejlődés gyermekei vagyunk, és úgy változunk, ahogyan az idők változnak, örvénylően, szédítően. Ilyenek leszünk, méreggel teli fejjel kövekkel dobáljuk a lusta szíveket, nem hisszük, hogy a dolgok megtörténhetnek, elvesztjük a reményt. A „józanul gondolkodás”, a hideg fejek hanyatló világában megtaláltam a nekem való teret. Az internetes beszélgetés terét, a türelmet. Ez az én boldogság-sarkom” – írta Fabiana.
Giulia, némi kételytől vezérelve, a web-kapcsolatok kétdimenziós jellegét próbálta előtérbe hozni: „Ki ma az igazi barát? Az, akit a Facebookon ismerünk meg, osztálytársunk nővérének a barátja, akinek legfeljebb a fotóját láttuk, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban ő van-e a fotón. Ő mindig melletted lehet, mert folyamatosan az interneten lóg. Ott van, amikor kisebb nehézségeid vannak, de elrejtőzik, amikor komolyak a gondok és már nem elég egy, a Google-on talált mondat a vigasztalásodra. Van is, meg nemis, amit pedig a profiljában olvastál lehet, hogy csak az, ami szeretne lenni.”
A többiek is rátapintottak lényeges pontokra. „A kapcsolatteremtés könnyűsége egyfajta lustasággá is átalakulhat, és ürügy arra, hogy kerüljük az igazi találkozást” – írta Spacevertigo. „Nem igaz azt állítani, hogy az új nemzedékben eltűnt a fizikai kapcsolat, a szemtől szembe való vita igénye. A Facebook csak szórakozás, hogy néha elszakadjunk a valóságtól” – vélekedett Superlollo. Bryant24 a távolságok legyőzését látja a netkapcsolatokban, Frauwarum a régi ismeretségek felújításának lehetőségét tartja fontosnak. Phigreco27 viszont felhívja a figyelmet a függőség veszélyére, és arra, hogy az internetes baráti hálózatok egyre szélesebb kiépítése közben könnyen elfeledkezhet az ember a valóságról. „Több mint egy év után kezdtem rájönni arra, hogy mennyi időt töltök egy-egy portálon: olyan rendszer ez, amely képes téged hipnotizálni és egy helyben tartani naponta több mint három órát és azt sem tudod, hogy mit csinálsz” – osztotta meg saját tapasztalatát Illycam.
A legnagyobb igazságot talán Coscienza92 mondta ki: „A Facebook átalakítja az embert, az ember átalakítja a Facebookot. Ez jó-e vagy rossz? Felesleges ezen töprengeni. Egy kés jó-e vagy rossz? Ha késsel megölünk valakit, kit vádolunk, a kést, vagy azt, aki használta?”
„Azt mondjátok, hogy így is születhetnek barátságok. Ezek sokszor valóságosak lesznek, sokszor pedig több is lesz belőlük. Tetszik vagy nem tetszik, a fejlődés gyermekei vagyunk, és úgy változunk, ahogyan az idők változnak, örvénylően, szédítően. Ilyenek leszünk, méreggel teli fejjel kövekkel dobáljuk a lusta szíveket, nem hisszük, hogy a dolgok megtörténhetnek, elvesztjük a reményt. A „józanul gondolkodás”, a hideg fejek hanyatló világában megtaláltam a nekem való teret. Az internetes beszélgetés terét, a türelmet. Ez az én boldogság-sarkom” – írta Fabiana.
Giulia, némi kételytől vezérelve, a web-kapcsolatok kétdimenziós jellegét próbálta előtérbe hozni: „Ki ma az igazi barát? Az, akit a Facebookon ismerünk meg, osztálytársunk nővérének a barátja, akinek legfeljebb a fotóját láttuk, de még abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban ő van-e a fotón. Ő mindig melletted lehet, mert folyamatosan az interneten lóg. Ott van, amikor kisebb nehézségeid vannak, de elrejtőzik, amikor komolyak a gondok és már nem elég egy, a Google-on talált mondat a vigasztalásodra. Van is, meg nemis, amit pedig a profiljában olvastál lehet, hogy csak az, ami szeretne lenni.”
A többiek is rátapintottak lényeges pontokra. „A kapcsolatteremtés könnyűsége egyfajta lustasággá is átalakulhat, és ürügy arra, hogy kerüljük az igazi találkozást” – írta Spacevertigo. „Nem igaz azt állítani, hogy az új nemzedékben eltűnt a fizikai kapcsolat, a szemtől szembe való vita igénye. A Facebook csak szórakozás, hogy néha elszakadjunk a valóságtól” – vélekedett Superlollo. Bryant24 a távolságok legyőzését látja a netkapcsolatokban, Frauwarum a régi ismeretségek felújításának lehetőségét tartja fontosnak. Phigreco27 viszont felhívja a figyelmet a függőség veszélyére, és arra, hogy az internetes baráti hálózatok egyre szélesebb kiépítése közben könnyen elfeledkezhet az ember a valóságról. „Több mint egy év után kezdtem rájönni arra, hogy mennyi időt töltök egy-egy portálon: olyan rendszer ez, amely képes téged hipnotizálni és egy helyben tartani naponta több mint három órát és azt sem tudod, hogy mit csinálsz” – osztotta meg saját tapasztalatát Illycam.
A legnagyobb igazságot talán Coscienza92 mondta ki: „A Facebook átalakítja az embert, az ember átalakítja a Facebookot. Ez jó-e vagy rossz? Felesleges ezen töprengeni. Egy kés jó-e vagy rossz? Ha késsel megölünk valakit, kit vádolunk, a kést, vagy azt, aki használta?”
| Korábbi cikkeink a rovatban | Iratkozzon fel hírlevelünkre! |
| Vissza a lap tetejére |
ROVATOK
LEGÚJABBAK A ROVATBAN
Olaszország a második legöregebb európai országgá vált
2011. december 25. 15:54
© 2012 - www.tuttoitalia.hu - minden jog fenntartva